HUSZONKETTŐ
Wedge bekapcsolta a komot.
- Mit akarsz, Mirax?
- Közeledünk a Kala’uun úrkikötő felé, Wedge. Gondoltam, feljöhetnél a hídra, biztosan tetszene, csodálatos a kilátás.
- Máris indulok. - Körbepillantott a raktérben, és odaintett az R5-ös egységnek. - Tarts ki, Minokk, mindjárt ott leszünk! Tartsd a szkennered ezeken a ládákon, rendben?
A hengeres fejű droid igenlőn pityegett. Azután röviden kommunikálni kezdett a Pulsar Skate fedélzeti komputerével.
Remélem, nem rólam beszélgetnek. Wedge nevetett saját paranoiáján, és kilépett a raktérből. Az ajtó csikorogva csukódott be mögötte. Egyik kezét a korláton tartva végigment a hajó közepén húzódó rámpán, fel a hídra. Először úgy gondolta, hallucinál, de végül rájött, hogy valóban érzi az atmoszférából a hajó belsejébe szűrődő meleget. Aligha hiszem, hogy élne itt olyan twi'lek, aki kellemesnek tartaná a Tatuin klímáját.
Belépett a hídra, és letelepedett Mirax mellé.
- Már el is felejtettem, milyen szép látvány.
A Ryloth tagolt felszíne olyan volt, mintha egy törött agyagváza cserepeit szórták volna szét rajta. Fekete bazalthegyek nyúltak a vörös ég felé. A képmező közepén egy hatalmas hegy ágaskodott, amelynek aljába elképesztően nagy alagutat fúrtak. A hegy felszínébe fúrt többi, normál méretű alagútnyílás akár természetes képződménynek is tetszhetett volna, de szabályos alakjuk és elhelyezkedésük elárulta mesterséges eredetüket.
Mivel a bolygó egy év alatt fordult meg a tengelye körül, a Ryloth mindig ugyanazt a felét mutatta a napnak. A Kala’uun a terminátorvonalon helyezkedett el - a nappal és éjszaka találkozásának vonalán -, így egyik fele viszonylag hideg volt. Mivel a Ryloth elliptikus pályán keringett, voltak rajta évszakok is, noha az ember alig tudott különbséget tenni köztük, lévén a tél is, a nyár is elviselhetetlenül forró.
- Gyönyörű, igen, és alattomos. Liat, ügyelj az oldalszélre, amikor bemegyünk az alagútba!
A sullustai pilóta dühös pillantást vetett feléje.
- Tudom, hogy be tudsz találni a lyukon, de biztos akarok lenni abban, hogy be is találsz - mosolygott rá Mirax. - Ma nincsenek hóviharok, de az áramlatok megtréfálhatnak.
- Rendben.
Liat Tew levitte a Pulsar Skate-et a kanyonba, és az alagút nyílása felé kormányozta. A környező sziklafalat helyenként üvegsimaságúra koptatták a vad szelek. Itt-ott pengeéles párkányok nyúltak ki a felszínből. A falon tarkálló színes foltok - ásványok pergő nyomai - arra figyelmeztették az utazót, hogy a szokásosnál jobban ügyeljen, amikor a Kala'uun kanyonjaiban repül.
A Pulsar Skate berepült az alagút tágas nyílásán. Liat bekapcsolta a leszállófényeket, amelyek különös, suhanó árnyjátékot varázsoltak az alagút falára. Előttük egy hatalmas kaputábla emelkedett lassan felfelé. Amint áthaladtak alatta, Wedge látta, hogy legalább harminc méter vastag. Komoly akadályt jelenthet egy illetéktelen behatolónak.
Mirax Wedge-re pillantott.
- Mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ez a kapu vajon a bentieket tartja fogva, vagy a kintieket nem engedi be?
- Az attól függ, melyik oldalán vagy. - Wedge három éve járt itt utoljára, még a régi Zsiványkommandó megmaradt tagjaival. Váratlanul toppantak be, egy twi'leket üldöztek. A mostani szituáció annál sokkal kellemesebb. Ennek ellenére, számítva a twi'lekek ellenszenvére, utasította Emtrit, hogy tartsa a szkennereit a környezeten, nehogy váratlan meglepetés érje őket.
Mirax bólintott.
- Kala'uun az egyetlen hely, ahol az apám sem szívesen kötött ütetet. A twi'lekek igen nehéz tárgyalópartnerek.
- Remélem, ezt a tulajdonságát Nawara is kamatoztatja majd Tycho érdekében.
Mirax hunyorított.
- Azt hiszem, én is ebben reménykedem. Tudom, azt hiszed, hogy Tychónak semmi köze nem volt Corran halálához, de én ebben nem vagyok olyan biztos. De szeretnék hinni benne, mert Tycho segített nekem a Borleiasnál megmenteni Corrant. Azt se felejtsd el, hogy Tycho a Coruscanton valamennyiünket megmentett!
- Nem felejtem el, de amíg ő titeket mentett meg, mi Corrannal egymást mentettük a birodalmiakkal és Fliry Vorru áruló bandájával szemben. - Megveregette Wedge térdét. - Ezt már többször alaposan megtárgyaltuk, és én egyre biztosabb vagyok a dologban. Mostanáig nem sírtam annyit, mint az elmúlt napokban.
Wedge maga felé fordította Mirax arcát, és elmorzsolt az arcán egy könnycseppet.
- Hé, a bánat nem befolyásolhatja a tetteidet!
- Kösz - mondta Mirax szipogva. - De néha olyan nevetségesnek érzem ezt az egészet. Még csak nem is randevúztunk. Még csak nem is ismertük egymást alaposabban. És attól sem kerültem közelebb hozzá, hogy ennyire fáj a halála.
- Éppen ez benne a trükk, Mirax. Te közelebb álltál hozzá, mint hiszed. Sok tekintetben hasonlóak vagytok egymáshoz. - Wedge elmosolyodott. - A te apád meg Corran apja halálos ellenségek voltak. Miért? Mert ők is hasonlítottak egymásra. Mindkettőtöket szoros kapcsolat fűzte az apjához, ez kezdetben meghatározta a magatartásotokat. Az öreg Booster Terrik és Hal Horn más körülmények között jó barátok lehettek volna. Te meg Corran azért lehettetek barátok, mert más körülmények között találkoztatok.
Mirax egy percig elgondolkodott.
- Valószínűleg igazad van. Nyilván sikerül túltennem magam mindezen, ha egyszer elfogadom, hogy Corran meghalt. Az utolsó szavai a komlinkben elég zavarosak voltak, és a holttestét nem találták meg. Tudom, hogy nevetséges ezt kijelenteni, amikor egy egész ház omlott rá, de az apám mindig azt mondta, amíg nem látod a holttestet, ne légy biztos senki halálában. Egyszer...
- Emiatt veszítette el a szeme világát. Emlékszem rá. - Wedge elnevette magát. - Most már emlékszem. És ez sok mindent megmagyaráz.
- Hogy érted ezt?
- Biggs, Porkin, Corran, a szüleim... sosem láttam a holttestüket. Azt hiszem, éppen az apád esete miatt, vagy csak emberi konokságból, néha arra számítottam, hogy valamelyikük egyszer csak besétál az irodámba.
Mirax arca felderült.
- Vagy úgy vélted, látod őket a tömegben. Egy pillanatra felbukkannak valahol. - Lehajtotta a fejét. - Azt hiszem, azért véljük látni őket, mert nem igazán hisszük, hogy meghaltak. Talán az élet és a halál közti mezsgye áthatolható, ha az ember nem fogadja el a halált. Na figyelj, te szith-ivadék! Máris úgy beszélek, mint egy csillámzabáló.
- Nem gond, Mirax, megértelek. - Wedge előrehajolt, és homlokon csókolta. - És nem hiszem, hogy az elméleted rossz volna. Azt nem mondom, hogy puszta reménnyel visszahozhatjuk őket az élők sorába, de ha magunkban ébren tartjuk az emléküket, az jó dolog.
A sullustai valamit csicsergett Miraxnak, mire az nyomban megfordult a pilótaülésen. Megnyomott néhány gombot a feje felett meg a vezérlőtáblán.
- Leszállótalpak kiengedve, repulzorlift aktiválva. Tolóművet kikapcsolni, leszállunk.
Liat dallamos mormogása elvegyült a Pulsar Skate halk dorombolásával. Mirax megint matatott a műszertalon, mire Wedge érezte, hogy meleg levegő áramlik feléje.
- Csak ön után, parancsnok.
- Köszönöm, Terrik kapitány.
Mirax elmosolyodott.
- Elvégre, szerintem, te könnyebben boldogulsz a helybéliekkel, mint én egy hutt csempésszel.
- Kösz.
Mivel a küldetés diplomáciai jellegű volt, a Zsiványok olyan öltözéket viseltek, amely valamelyest hasonlított a Rylothon divatos viseletre. A nyomasztó hőség miatt a helybéliek egyéb ruházatuk felett szívesen viselnek egyfajta bő, csuklyás köpenyt. A köpeny alatti öltözékük a foglalkozásukat is tükrözte. A twi'lek harcosok többnyire vászonruhát, lábszárvédőt, ujjatlan kesztyűt és díszes vállszíjat viseltek, ami egyben elrettentésül is szolgált. A köpeny pedig megrövidíthető kivitelben készült, jelezve, hogy a twi'lek harcos, ha kell, bármilyen körülmények között képes harcolni.
Wedge öltözéke alig tért el a twi'lek harcos egyenruhájától, hajától. Barna csizmája térdig ért, a krémszínű nadrág a combjára feszült. Ehhez smaragdzöld ágyékkötőt viselt és ugyanolyan színű bandoliert, melyre ráhímeztette harci érdemeit. A vállán kezdődött a sor a két Halálcsillaggal, és a csípőjénél ért véget a Coruscanttal. A Szövetség és a Zsiványkommandó címerei egymás mellé kerültek a szíve fölé. Köpenye egy árnyalattal vörösebb volt, mint a fegyverszíja, s a hátára vörös fonalakat szőttek, amelyek szétterítve szárnyakat formáztak.
Lelépett a járópadról, és felegyenesedett. A Kala'uun Csillagkikötő lényegében egy irdatlan barlang volt, amit a hegy gyomrából vájtak ki. A feje felett lévő szinteken sorakoztak a twi'lek klánok tömegszállásai. Mintegy százezer twi'lek élt itt összezsúfolva. Wedge csak elképzelni tudta, milyen egy ilyen szálláshely belülről, mert Nawara szerint csak kevés nem twi'lek lépett még be az ő lakóhelyükre, azok is csak a lehető legszorosabb barátságjogán.
A Courage of Sullust a Skate jobbszárnya alatt landolt. Nawara kiszállt, és odasietett Wedge-hez. Ugyanolyan öltözéket viselt, mint Wedge, csak az ő ágyékkötője, bandolierje és köpenye sötét bíborszínű volt, ez utóbbin a szegély egy árnyalattal sötétebb szürke volt, mint a bőre.
- Készen vagy, Antilles parancsnok?
- Vezess! - bólintott Wedge.
Nawara elindult, Wedge balra mögötte egy lépéssel haladt.
- Úgy látom, itt a fogadóbizottság. Még mindig a Shak-klán a klánok feje?
Nawara egyik agynyúlványa körbefutott a derekán, majd a vége felfelé meredt. Wedge tudta, hogy ez a twi'lek bólintás.
- A Csillagkikötő vezetője még mindig Koh'shak. A mellette álló alak színeiből ítélve az Olan-klánból is kivonult valaki az üdvözlésünkre.
- Netán Cazne'olan?
Nawara vállat vont.
- Lehetséges. Nem tudom. Az Olanok nem járnak össze a mi klánunkkal. Nincs gyűlölködés, csak éppen nem alakult ki kapcsolat. A képviselőjük jelenléte jelenthet jót is, rosszat is.
Wedge elmosolyodott, Nawara mellé lépett, és együtt megálltak vendéglátóik előtt. Nawara Ven mélyen meghajolt, agynyúlványai a térdét verdesték. Wedge utánozta, és nyitott tenyerét kifelé fordítva a csípőjéhez szorította. A mozdulat esetlennek tűnhetett, de ugyanazt szimbolizálta, amit az agynyúlványokkal szokás kifejezni: hogy a vele szemben állókkal szemben semmilyen negatív gondolata sincsen. Agynyúlványok hiányában a nyitott tenyér fejezte ki a nyíltságot.
Wedge és Nawara egyszerre állt fel, mire vendéglátóik hajoltak meg. A testes Koh'shak rőtvörös köpenyt viselt. A hivatali és klánbeli rangját jelképező aranyszalagok a nyaka körül helyezkedtek el. Wedge csodálattal szemlélte a rafinált módon kialakított derékszíjhevedert, ami egyszerre tartotta össze a vaskos testet, és adott helyet a két elegáns Sevari villanópisztoly tokjának.
Cazne'olan Koh'shakkal összehasonlítva csenevésznek számított. Fekete ruhája felett világossárga köpenyt és kék selyemövet viselt. A hivatali és klánjelvényei kisebbek voltak, mint Koh'shakéi, ám sokkal gondosabban hímzettek. Azonkívül Cazne'olan egy másodperccel tovább maradt meghajolva, és könnyedebb mozdulattal állt fel, mink Koh'shak.
A testes twi'lek széttárta fekete körmű kezét.
- A Kala'uun alánjai nevében üdvözöllek, Nawar'aven. - Klánom nevében megköszönöm, hogy fogadsz a Kala'uunon. - Nawara bal felé fordult. - Örömömre szolgál, hogy elhozhattam a Kala'uunra a parancsnokomat... Cazne'olan gyorsan előrelépett, és kezet nyújtott Wedge-nek.
- Nawar'aven, nem kell bemutatnod Wedgan'tilles parancsnokot. Még emlékszünk itteni kalandjára.
Wedge elmosolyodott, és megszorította Cazne'olan kezét.
- Örülök, hogy ismét találkoztunk.
- Én is. - Cazne'olan visszalépett a társa mellé, egy másodpercig mozdulatlanul állt, majd lengetni kezdte agynyúlványait. - Amióta utoljára találkoztunk, te sokat láttál és tapasztaltál. Azt is megtanultad, hogyan kell öltözködni.
Nawara Wedge-re pillantott.
- Parancsnok, én nem tudtam...
- Nincs okod rá, Nawar... - Wedge elharapta a szót. Abból, ahogy a twi’lekek összeillesztik a neveket, bizonytalanná vált, hogy mi is Nawara Wen neve. Alkalmazkodjunk a helyi szokásokhoz. - Nawar'aven. Az még jóval azelőtt történt, hogy te a Zsiványkommandóhoz csatlakoztál. Röviden szólva azt hiszem, az érdekelt társaságok megelégedésére oldottuk meg a problémát.
- Ez valóban így volt, Wedgan'tilles - mondta Koh'shak, és a maga módján nyomatékosan kiejtette Wedge nevének utolsó betűjét is. - Most pedig egy más fajta problémára keresed a megoldást.
- Ez így igaz, Koh'shak. - Kissé oldalvást fordulva a két Szövetséges hajóra mutatott. - Csodás ajándékot hoztunk neked az Új Köztársaság egy másik bolygójáról. - Mialatt a csillagkikötő vezetőjével beszélgetett, Antilles észrevette, hogy Cazne'olan és Nawara halkan társalognak, és mindkettejük agynyúlványai hevesen rángatóznak.
Koh'shak lehunyta rózsaszínű szemét, és összezárt ujjú kezét a mellére szorította.
- Biztos vagyok benne, hogy amit hoztál, örömünkre szolgál. Megkezdhetjük a tárgyalásokat?
A kérdés meglepte Wedge-et, és a Nawara szemében villanó meglepetés is azt sugallta, hogy itt valami félreértés van. Mi folyik itt?
Mielőtt válaszolhatott volna, Nawara megragadta a karját.
- A parancsnok méltányolja gyors tárgyalási készségedet, de napokon át utaztunk, míg ideértünk. Most szívesebben venne igénybe egy twi'janiit.
Koh'shak olyan hirtelen nyitotta ki a szemét, mintha hirtelenjében egy fegyver csövét nyomták volna a gerincéhez.
- Örömmel látom Wedgan'tillest, és már prezentáltam volna neki twi’janiit, ha nem tartanék attól, hogy a mi klímánkat kissé melegnek tartja.
- Nyisd tágabbra a szemed, Koh'shak - intett Cazne'olan Wedge felé. - Ő egy igazi harcos, ez látszik az öltözékén is. Nem hiszem, hogy a klíma sokat számítana neki.
- Udvarias figyelmeztetésedet elfogadom, Cazne'olan - Koh'shak hangja nyugodt, kiegyensúlyozott maradt, de rángatózó nyúlványai elárulták igazi érzelmeit. - Wedgan'tilles, a barátoddal együtt a vendégeink vagytok. Először lássuk hát a felüdülést, majd utána tárgyalunk.
- Nagyon kedves vagy - mondta Antilles, és ettől kezdve Koh'shaknak egy szavát sem hitte el. Fogalmam sincs, mit gondol, mi szolgálja a mi felüdülésünket, az övét biztosan az üzlet, és ezt egyáltalán nem tartom szívderítőnek.